A chilei borvilág és a carmenére

Chile egészen sajátos, és a szőlőművelés szempontjából igen előnyös földrajzi, domborzati és éghajlati sajátosságokkal rendelkezik és ez jelentős előnyöket biztosít számára más bortermelő országokhoz képest. A chilei szőlőültetvények a 4500 km hosszan elnyúló ország területén 900 km-en helyezkednek el 150 km szélességben. A borvidékek a déli szélesség 32. és 38. foka körül találhatóak (az az északi féltekén Észak-Afrikának vagy éppen Dél-Spanyolországnak felel meg), de a hideg tengeráramlatok ezt lényegesen befolyásolják.

A közel 500 éves chilei borászat

Az első szőlőtőkéket még 1548-ban ültették spanyol telepesek Chilében, a Santiagóhoz közeli központi völgyben, így az ország bortermelése évszázados hagyományokkal rendelkezik. Az első Chilébe behozott szőlőfajták értelemszerűen spanyol eredetűek voltak, mint például a Pais, a Moscatel és a Torontel. Az 1800-as években a chilei felsőbb osztály körében kedvelt célpont volt Franciaország, így terjedtek el akkoriban Chilében a bordeaux-i szőlőfajták (Cabernet Sauvignon, Merlot, Carmenere és Cabernet Franc).

Az 1980-as években - a politikai stabilitásnak köszönhetően - kezdődött a chilei borászat reneszánsza a rozsdamentes acéltartályok elérhetővé válásával és a tölgyfahordós érlelés elterjedésével. Ennek nyomán a pincészetek száma rohamos növekedésnek indult, míg 1995-ben 12, addig 2005-ben már több mint 70 pincészet tevékenykedett az országban. Ezzel együtt természetesen a borexport is hatalmas lendületet kapott. Szintén fontos tényezője a chilei borkultúra kialakulásának és fejlődésének az, hogy a 20. század végén számos bortermesztéssel foglalkozó francia család telepedett le Chilében, magukkal hozva a borkészítéssel kapcsolatos tudásukat és tapasztalatukat.

Jelenleg körülbelül 130 ezer hektár terület van betelepítve. 2015-ben Chile a világ hatodik legnagyobb bortermelője volt. A leggyakoribb szőlőfajták, a Cabernet Sauvignon, a Merlot és a Carmenere. Az Európában alig termesztett, különösen ritka szőlőfajták, mint a Carmenere és a Syrah, nagyon egyedi és jellegzetes ízzel rendelkeznek.

Az Aconcagua-völgy

Chile három legnagyobb borvidéke a Colchagua-völgy, a Maipo-völgy és az Elqui-völgy, de a fontosabb borvidékek közé tartozik a Limari-völgy, a Casablanca-völgy és az Aconcagua-völgy is. Az ország egyik legismertebb és legjobbnak tartott borvidéke azonban az Aconcagua-völgy, ami Chile középső részén, Santiagótól északra található. A völgy éghajlatát az Andok és a Csendes-óceán hatásai befolyásolják. A szőlőterületeken uralkodó klíma mediterrán, a nyár száraz és hideg, míg a tél csapadékos, az érési időszak hosszú.

Aconcagua völgy (DO) körzet (1098 ha) a nyugati- és a déli félteke legmagasabb (6961 m) hegycsúcsáról kapta a nevét, ami közvetlenül a völgy fölé tornyosul. A hósapkák nem csak a szép látványt nyújtanak, hanem az életet adó vizet is jelentik, hegyi folyamok sora biztosítja az öntözéshez szükséges vízmennyiséget. A régió mediterrán éghajlatú, forró nyarakkal és hűvös telekkel. A völgy keleti felének tökéletes klimatikus és talajviszonyai miatt a termőhely ideális a kékszőlők - pl. a carmenére és cabernet - sauvignon számára. Itt telepítették Chile első syrah ültetvényét is 1994-ben. A közelmúltban telepített ültetvények a tengerhez közelebb fekvő, hűvösebb területeken találhatóak, s itt különösen a fehér fajták dominálnak. 

Carmenère „Chile zászlósbora”

Ősi fajta, a legelterjedtebb nézet szerint megegyezik a Római Birodalomban igen kedvelt Bituricával. A Carmenére mai fajtája valószínűleg a franciaországi, Bordeaux melletti Medocból származik. A szőlő a sötét vörös színéről kapta a nevét, a francia 'carmin' szóból ered, amely a lombhullás előtti őszi lombozat ragyogó bíborszínére utal. Bora nagy általánosságban száraz, hosszan érlelhető, közepes testű, s nagyon jellegzetes íze van. Míg a Merlot inkább visszafogott és lágy, a carmenère füstös fűszerességgel rendelkezik, amely a Merlot-ban nem igazán található meg. Az éretlen szőlő kesernyés és gyógynövényes tónusú, míg a teljesen érett szőlő gyümölcsösebb ízeket ad. A tölgyfahordóban érlelt Carmenère a föld, az étcsokoládé, a szeder és a dohány tónusait adja.

A carmenére jól illik a spanyol konyha ételeihez, a paradicsomos salsákhoz, a chimichurrihoz és számos zöldségalapú ételhez. A legtöbb mexikói ételhez is a carmenére a legjobb borpárosítás. Kiválóan passzol a grillezett és BBQ ételekhez, melyek füstös-grilles aromáihoz jól illenek a hasonló ízprofilú borok, így a carmenére is a maga füstös, földes és dohányra emlékeztető aromáival. A legjobban az olyan sovány, de húsos ételekhez illik, mint a bárányhús gombával, a sertés taco, a pulyka, a grillezett csirke, a marhapörkölt, a húsos mártással készült tésztaételek, vagy éppen a tonhal steak.

Az franciaországi pályafutása a filoxéra-járvánnyal tört meg, annyira, hogy egy időben azt hitték, teljesen kihalt. Nem igazán érzi jól magát ugyanis a hideg, nyirkos óceáni klímában, kevesebb termést és egészséges fürtöt hoz, így a filoxéra utáni újratelepítéseknél könnyű szívvel lemondtak róla. Mindeközben a teljesen gyökértetű-mentes Chilében már teljesen új otthonra talált, csak erről senki nem tudott. A 19. században a dél-amerikai ország borászai mindenben másolni akarták a franciákat, ezért még a szőlővesszőket is az öreg kontinensről hozták be, arról viszont senki nem tudott, hogy a merlot közé carménère is keveredett. Amikor nyilvánvalóvá vált a chilei „merlot-k” különbözősége, még akkor is meg voltak győződve róla, csak egy speciális klón került Dél-Amerikába, a Peumo völgy után el is nevezték Merlot Peumalnak. A tévedésre 1994-ben a Montpellier Egyetem kutatója jött rá, a carménère-t végül 1998-ban ismerték el Chilében hivatalosan önálló fajtának. Ma Chilében mintegy 10 ezer hektáron termesztik.

A chilei carmenére borok legfontosabb készítője az Errazuriz pincészet, amit külön blog-bejegyzésben mutattunk be, olvasd el IDE KATTINTVA!