Mendoza malbec borai Argentína legjobbjai

Argentínában a borkészítést (és fogyasztás) több mint 400 éves múltra tekinthet vissza, amikor is a spanyol misszionáriusok Vitis Vinifera vesszőket hoztak maguakkal és ültettek el az apátságok környékén, így biztosítva a misebort. Argentína azonban csak az 1990-es években vált ismertté borairól. Az argentin borok exportja ebben az időszakban kezdődött, és jelenleg egyre nagyobb népszerűségnek örvend, így Dél-Amerika legnagyobb borexportőrévé vált. Az argentin peso 2002-es leértékelődése tovább ösztönözte az iparágat, mivel a termelési költségek csökkentek, a turizmus pedig jelentősen megnőtt, ami az enoturizmus (azaz borturizmus, ami magában foglalhatja a borászatok látogatását, a borkóstolást, a szőlősétákat, vagy akár a szüretben való aktív részvételt is) teljesen új koncepciójának adott teret.

Az argentín borászat múltja és jelene

Olyan távol esik tőlünk, hogy szinte nem is látjuk, ám Argentína interkontinentális borhatalom. A világ nyolcadik legnagyobb országa 45 millió lakossal, akik nemcsak sokat termelnek, hanem sokat is isznak. A 19. század közepéig Argentína egy gyéren lakott pampa volt, ezért nemzeti programmá tették, hogy az európai kivándorlókat magukhoz csábítsák. A terv sikerült, a népesség fél évszázad alatt ötszörösére. Ennek a bevándorlási hullámnak köszönhetően a mai Argentína félig olasz, félig spanyol, vagyis nincs étkezés bor nélkül. Mielőtt a malbec világkarrierje meglódult volna, tízből kilenc palack otthon fogyott el. És nem kis mennyiségről van szó: éves szinten a magyar bortermelés 350 millió liter, az argentin 2 milliárd.

Az ültetvényeket a legtöbb helyen az Andokhoz közeli területeken, a déli szélesség 22. és a 42. foka között, mindegy 1500 km hosszúságban találjuk, általában öntözött „oázisokban”. Ha rápillantunk Dél-Amerika bortérképére, láthatjuk, hogy az argentin borvidékek többsége ellenpárja, pendant-ja a chileieknek, csupán az Andok innenső oldalán. Ezzel azonban egy sor meghatározó különbség is jár: a nyugat felől tornyosuló hatalmas, legtöbbször hófödte csúcsok teljesen elzárják az óceáni légtömegek útját. Argentína meghatározó klímája ezért kontinentális éghajlat. A csapadék mennyisége elhanyagolható, így ritkák a szőlők betegségei, és adottak a feltételek az organikus szőlőtermesztéshez.

A legnagyobb kiterjedést a szőlőtermő területek 1977-ben érték el, több mint 350.000 heltáron terültek, ez mára már 220-230 ezer hektárra zsugorodott. Az ültetvények 77%-án kékszőlőt, 23%-án fehérszőlőt termesztenek. Fajták tekintetében egyértelműen a malbec a sztár, a kékszőlő területek 26%-án találjuk telepítve, ezen felül bonardát találunk 18,5%-ban, cabernet sauvignon-t 18%-ban, syrah-t 13% az egyéb fajták (merlot, tempranillo, sangiovese) mellett.

A Malbec borok útja Argentínában

A malbec bort mély bordó színe és testessége miatt értékelik. A malbec szőlő kicsi és sötét színű, nagyon vastag héjjal rendelkező szőlőszemekből gazdag gyümölcsös ízvilágú és közepes tannintartalmú bor készül. A malbec borok alkoholtartalma gyakran magasabb, mint egy merlot vagy pinot noir bor esetében. A szakértők a tartályban érlelt malbecek esetében fiatalon történő fogyasztást javasolnak, azonban a néhány hónapig hordóban érlelt borok esetében 2-3 éves potenciálról beszélnek, míg ez az időszak a komoly malbeceknél már egy évtizedre is kitolódhat. A malbec bor számos ételhez jól illik, a legjobb ételpárosításai közé tartoznak a steakek, a sertés és bárány sültek, a lazac, a pulyka és kacsa ételek, valamint a tészta alapú ételek.

Az eredetileg cot-nak nevezett malbec kékszőlő az 1800-as évek közepén került Argentínába a későbbi elnök, Domingo Faustino Sarmiento közvetétésével Franciaországból egy kormányprogram keretében. Mendoza tartományban egy francia agronómus, Michel Aimé Pouget honosította meg, amikor 1853-ban lehetőséget kapott egy borászgazdaság és kutatóközpont felállítására, ahol a legsikeresebb fajtának a malbec bizonyult. Ám aki ma megkóstol egy argentin malbecet és egy cahors-i franciát, annak aligha fog szemet szúrni a rokonság. Ennek több oka is van. Az Andok lábánál, Mendozában a malbec megkapja azt a hőösszeget és napfényt, aminek hiánya Bordeaux-ban kockázatossá tette a termesztését. Argentínában nem pusztított a filoxéra, így a helyi szőlők nincsenek amerikai alanyra oltva. Az argentín malbec klónok is mások és jóval nagyobb változatosságot mutatnak, mint az őshazában.

Mendoza borrégió

Argentína legnagyobb borrégiója Mendoza, melynek történelme a 16. századi nyúlik vissza, amikor katolikus papok az első szőlőtőkéket telepítették. A bortermelés igazán csak a 19. század végén, a Mendoza és Buenos Aires közötti vasútvonal bevezetése után indult be. Ez a tartomány uralja az argentin bortermelést, s nem túlzás: az ország bortermelésének 75-80%-a származik innen.  Az ültetvények 160 ezer ha-t tesznek ki, s ezzel bizonyítottan a világ legnagyobb bortermelő vidéke.  A francia malbec szőlőfajta az Újvilágban, a mendozai szőlőültetvényeken talál otthonra, ahol a területek többségén nagy koncentrációjú és intenzív vörösborokat készítenek - többségében malbecet (90%), de cabernet sauvignon, tempranillo és syrah borokat is. És bár Mendoza leginkább vörösborairól híres, a régióban fehérborokat is készítenek chardonnay és sauvignon blanc szőlőből.

A mendozai borvidék éghajlata is kontinentális, azonban félsivatagi-sivatagi körülményekkel jellemezhető területek is tarkítják. A mendozai borvidék talaja elsősorban alluviális, laza homokból és agyagból álló talaj. Az Andok gleccserei által táplált hegyi folyók (pl. Desaguadero vagy a Mendoza) bőséges vízkészletet biztosítanak. Az évszakok között nincsenek jelentős, szélsőséges hőmérsékleti eltérések, ez pedig nagyon stabil növekedési ciklust biztosít a szőlő számára.

Mendoza leghíresebb területe az Uco-völgy, amit adottságai miatt a Napa-völgyhöz hasonlítanak. A „völgy” egy lapos fennsík sivatagi klímával az Andok lábánál, éves szinten 200 mm csapadékkal. Európai szemmel nem szőlőnek való vidék. Nincs a világon még egy jelentős borvidék, ahol ennyit sütne a nap, enyhítő körülmény, hogy az éjszakák legalább hűvösek. A szőlő kaktuszok szomszédságában terem, átlagos évjáratban esélye sem lenne öntözés nélkül életben maradni. Szerencsére az Andokból alázúduló hegyipatakok bőséges vízforrást jelentenek, így mendozai Uco-völgyben viszonylag könnyű szőlőt termeszteni és könnyű minőségi bort előállítani.

A legjobb mendozai pincészetek

A Bodegas Salentein ültetvényei az ősi és havas Andok lábánál magasodó hegyoldalakon helyezkednek el Mendoza tartomány Uco-völgyében (Valle de Uco). Az itteni szőlőültetvényein kezdte el a Salentein üttörő módon átalakítani az argentin borászatot. A bodega Los Árbolesban, Tunuyánban, 1.200 méteres magasságban található, közvetlenül a szőlőhegy központjában. Több mint 49 hektár őshonos sivatagi élőhelyet őriztek meg és ezek a bodega mindennapi tájképének részét képezik. A nyugati horizontot a közeli havas Andok uralják, amelyek magassága meghaladja a 6.100 métert. A pincészet több borcsaládot állít elő a Salentein mellett, így a Killkát, a Portillot és a Calliát.

Az Achaval Ferrer borászatot négy argentin és két olasz partner alapította, és azzal szerzett nevet magának, hogy 2011-ben 99 Parker-pontot kapott a Finca Altamira Malbec nevű, egyetlen dűlőből származó borára, ami akkoriban az egyik legmagasabb pontszámú bor volt. Szőlőik százéves, saját gyökerű, rendkívül alacsony terméshozamú tőkék; a szőlőművelés történelmi emlékei. A természetes, kiváltságos fekvésű, gondosan kezelt területek a Tunuyán és a Mendoza folyók által öntözött, napsütötte hegyoldalakon találhatók.